Hozzávalók:
300-400 gr liszt
2 evőkanál olaj
1 evőkanál búzadara
só
szilva
fahéjas porcukor
zsemlemorzsa
Főzzük meg héjában a burgonyát.
Nyomjuk át krumplinyomón, vagy egy villával törjük össze. Adjunk hozzá 1-2
csipet sót, az olajat és a búzadarát, és részletekben a lisztet is. A szükséges
liszt mennyisége attól függ, hogy milyen lisztes a burgonya, így nem tudok
pontos mennyiséget megadni, de a lényeg az, hogy addig adagoljuk a burgonyás
keverékhez a lisztet, amíg a tészta gyúrható állagú lesz, és már csak egy
ici-picit ragad.
A szilvákat magozzuk ki, és
vágjuk félbe vagy negyedekbe attól függően, hogy egyrészt mekkorák a szilvák,
másrészt mekkora gombócokat szeretnénk készíteni.
Tejmentes zsemlemorzsát szórjuk
egy teflon serpenyőbe, és szárazon pirítsuk meg. Tapasztalataim szerint így
sokkal egyenletesebben fogja bevonni a gombócokat a morzsa, mintha zsiradékban
pirítanánk. Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy a zsemlemorzsánk valóban
tejmentes, akkor készítsünk magunknak. Keverjünk össze lisztet annyi vízzel,
hogy nyújtható tésztát kapjunk. Nyújtsuk ki vékonyra, és süssük, szárítsuk
sütőben. Nem kell megégetni, de egy kőkemény száraz, vékony tésztalapra van
szükségünk a végén. Amikor kihűlt, törjük darabokra, és daráljuk le. Néhány
percnyi munkával már van is saját gyártmányú, tejmentes zsemlemorzsánk. (A
képen látható gombócokon sötét színű kenyérből készült morzsa van, mert fel
kellett már használnom az itthoni készleteket)
Ha minden előkészülettel
megvagyunk, jöhet a gombócozás. Én ehhez is a jól bevált fagylaltos kanalat
szoktam használni, mert ezzel egyforma mennyiségű tésztát tudok kimérni akár
több százszor is egymás után… Szóval, vegyünk egy adag tésztát a kezünkbe,
lapítsuk ki, tegyünk a közepére egy teáskanál fahéjas porcukrot, rá egy negyed
szilvát héjas felével fölfelé (így könnyebb lesz összezárni a gombócot, mint
más sorrend esetén), és nyomkodjuk össze a tésztalap széleit. Ha nincs már luk, ahol
kifolyhatna a töltelék, akkor két tenyerünk között görgetve formázzuk az egészet
gombóccá. Járjunk el ugyan így a maradék alapanyagok esetében is.
A gombócokat forrásban lévő sós
vízben főzzük meg. Amikor beledobjuk a gombócokat lobogjon a víz, később
azonban, ha a gombócoktól lehűlt víz újra forrásig melegedett lejjebb vehetjük
a lángot, nem kell folyamatosan lobogó vízben főnie. Ha feljöttek a gombócok a víz tetejére még szükség van pár
perc főzésre. Kell hozzá némi gyakorlat, hogy az ember tudja, hogy mikor főttek
meg, úgyhogy a legegyszerűbb egyet
kettévágni, és ellenőrizni.
Az elkészült gombócokat forgassuk
meg a pirított zsemlemorzsában, és kész is. Adjunk hozzá fahéjas porcukrot,
vagy cukormentes szilvaszószt (saját gyártmányút persze J ).
