Isteni nutella íz. Egyáltalán nem olyan, mintha utánzat lenne. És nemcsak tejtermék nincsen benne, de semmiféle ismeretlen eredetű és furcsa nevű alapanyag sem. Nem érdemes kis adagban készíteni, ahhoz elég macerás, de az a két üveg, ami ebből a mennyiségből lesz minden fáradtságért kárpótol.
Hozzávalók:
200 gr víz
425 gr cukor
170 gr méz
1 rúd vanília
300 gr hámozott, barna burkától is megszabadított török mogyoró
230 gr tejmentes étcsokoládé
30 gr cukrozatlan kakaópor
170 gr mogyoró olaj
(ha nincs semleges ízű olajat használjunk helyette)
(ha nincs semleges ízű olajat használjunk helyette)
Tegyük a vizet a mézzel a cukorral és a vaníliarúd kikapart belsejével
együtt egy lábosba, majd forraljuk fel, és melegítsük 150 C-ig.
Daraboljuk fel a mogyorót, keverjük össze a cukorsziruppal,
majd terítsük szét egy lapos, olajozott
felületen, vagy szilikonos sütőpapíron. Ha kihűlt, és megszilárdult a grillázsunk, kézzel – késsel – sodrófával
törjük össze olyan apró darabokra, amennyire csak tudjuk, majd tegyük egy késes
robotgépbe, és őröljük finom porrá. ( Nekem van egy nagyon erős motorral és üveg kehellyel rendelkező turmixgépem, ebbe bele mertem tenni viszonylag nagy darabokban a grillázst. Amikor porrá őrölte -több menetben - akkor áttettem a műanyag tállal rendelkező aprítógépembe a további műveletekhez.)
Gőz felett olvasszuk meg a csokoládét, keverjük hozzá a
kakaóport és az olajat is, majd az egészet adjuk az összezúzott grillázshoz, és kevertessük
tovább a géppel.
Öntsük a kész csokoládés mogyorókrémet zárható üvegekbe.
Szobahőmérsékleten 1 hétig, hűtőben nagyon sokáig eltartható. Elvileg. De félek, hogy nálunk nem lesz hosszú életű...
Tipp: a mogyoró hámozásához sok-sok türelemre van szükség. Nekem most először sikerült úgy meghámoznom őket, hogy tényleg nem maradtak rajta héj darabok, és meg sem égtek. A titok a TÜRELEM. Annyira vágytam már a nutellára, hogy képes voltam teflon serpenyőbe tenni a mogyorószemeket, kis lángra állítani a tüzet alatta. Gyakran kevergettem és rázogattam is. Számomra, legalábbis a korábbi tapasztalataim alapján, hihetetlen módon a héj nagy darabokban már kevergetés / rázogatás közben lejött a szemekről, nem is kellett konyharuhába tenni és dörzsölgetni. Viszont a végtelennek tűnő kevergetés után olyan isteni pirított mogyoró illet lengte be a konyhát, amit csak a mogyoró íze tudott felülmúlni. El is kellett zárnom a család elől, hogy maradjon mogyorókrémbe is.
Eredetileg egyébként a játszótéren szedett mogyoróból szerettem volna készíteni, de hamar rájöttem, hogy csak akkor lesz mogyorókrémem, ha boltban szerzem be kemény héj nélkül...
Ha kedves olvasó annyira kényelmes lennél, hogy olyan mogyorót vásárolsz, amin vékony barna héj sincs, a pirítást akkor se hagyd ki. Szükség van az így keletkező plusz ízanyagra.
Tipp: a mogyoró hámozásához sok-sok türelemre van szükség. Nekem most először sikerült úgy meghámoznom őket, hogy tényleg nem maradtak rajta héj darabok, és meg sem égtek. A titok a TÜRELEM. Annyira vágytam már a nutellára, hogy képes voltam teflon serpenyőbe tenni a mogyorószemeket, kis lángra állítani a tüzet alatta. Gyakran kevergettem és rázogattam is. Számomra, legalábbis a korábbi tapasztalataim alapján, hihetetlen módon a héj nagy darabokban már kevergetés / rázogatás közben lejött a szemekről, nem is kellett konyharuhába tenni és dörzsölgetni. Viszont a végtelennek tűnő kevergetés után olyan isteni pirított mogyoró illet lengte be a konyhát, amit csak a mogyoró íze tudott felülmúlni. El is kellett zárnom a család elől, hogy maradjon mogyorókrémbe is.
Eredetileg egyébként a játszótéren szedett mogyoróból szerettem volna készíteni, de hamar rájöttem, hogy csak akkor lesz mogyorókrémem, ha boltban szerzem be kemény héj nélkül...
Ha kedves olvasó annyira kényelmes lennél, hogy olyan mogyorót vásárolsz, amin vékony barna héj sincs, a pirítást akkor se hagyd ki. Szükség van az így keletkező plusz ízanyagra.