Többek között gesztenyepüré vagy
somlói nem képzelhető el tejszínhab nélkül. Mi következik ebből ? Hogy aki nem
ehet tejterméket, az egy csomó finomságról kénytelen lemondani? Igen, ezt sajnos nem tudom megcáfolni, de hogy a gesztenyepürének vagy a somlóinak nem kell
rajta lennie a listán, az biztos!
Ami most következik nem is igazán recept. Inkább technika, vagy
mondjuk trükk… Nem nehéz, nem bonyolult, nem időigényes – mondjuk nem is olcsó…
L
de nagyon - nagyon finom.
Vegyünk egy konzerv kókusztejet.
Tegyük hűtőbe legalább egy napra, de az sem baj, ha hetekig ott áll, hátha
valamikor szükségünk lesz egy kis nyalánkságra. J Szóval hagyjuk a
hűtőben pihenni, majd amikor eljött az idő vegyük ki onnan. Vigyázzunk, hogy ne
rázzuk fel. Nyissuk ki, és a tetején összegyűlt sűrű részt kanalazzuk le. Kész is
van. Nem kell habbá verni, legfeljebb egy kanéllal egy kicsit elkeverni, nem
kell édesíteni, kész is a finom tejszínhabunk. Ha több, mint egy napig
tartottuk hűtőben, akkor a szükségesnél keményebb réteg keletkezik a
konzervdoboz tetején. Ilyenkor ezt kanalazzuk egy tálba, majd apránként, adjunk
hozzá a doboz aljában összegyűlt átlátszó kókuszvízből, és keverjük össze.
Mindezt addig folytassuk, amíg megfelelő állagú „habot” nem kapunk.
Ezen a képen középen már látszik az áttetsző réteg, míg a doboz tetejéről még nem teljesen kanalaztam le a sűrű krémet.
A visszamaradt áttetsző folyadékot leggyakrabban turmixban használom fel, mert értékes anyagokat tartalmaz, kár lenne kiönteni.
