A krémes az a süti, ami nekem személy szerint a legjobban hiányzik a tej és tojásmentes életem előtti korszakból. Nagyon-nagyon szerettem, és egy új cukrászda minőségét mindig ezen a sütin teszteltem. Ha nem volt finom a krémes, nálam azonnal elásta magát a cuki. Nem is kapott második esélyt. Ez a recept egy kicsit kárpótol, de hazudnék, ha azt állítanám, hogy képes visszaadni a krémes habos könnyedségét. Kicsit majd még kísérletezem vele, hátha még jobban meg lehet közelíteni az "igazi"-t, de addig azért kihúzom ezzel is, hiszen egy finom sütiről van szó. Még ha csak utánzat is :-)
Hozzávalók:
két csomag bolti hűtött* leveles tészta
200 gr finomliszt
160 gr étkezési keményítő
60 gr kukorica liszt (hogy ne legyen annyira sápadt)
300 gr cukor
2 liter növényi tej
A leveles tésztát kicsomagolom. A hűtőpultban található verziót szoktam vásárolni, nem a mélyhűtöttet, mert ez eleve méretre van nyújtva, és sütőpapírba tekerve. A mélyhűtöttet nyújtani kell, aminek eredményeképpen a tészta az én konyhámban mindig valami egészen amorf formát ölt. Szóval kicsomagolom, sütőpapírostul megsütöm egy tepsi hátoldalán. Sütés közben itt-ott felpúposodik, ezt kiszúrom egy villával. Próbáltam még az előtt megszurkálni, hogy betettem, akkor is felpúposodott, úgyhogy maradtam a sülés közbeni szurkálásnál.
A száraz alapanyagokat keverjük alaposan össze, majd keverjük csomómentesre egy fél liternyi tejjel. A maradék tejet forraljuk fel. Adjuk a masszát a forró tejhez, és kis lángon folymatos keverés melle sűrítsük be a krémet.
Az egyik megsült lapot helyezzük a tepsi aljára, majd öntsük rá a még forró krémet. Egyengessük el a tetejét. A másik lapot vágjuk fel tetszés szerinti méretű lapokra, én 6x6 centis lapokat vágtam. Ezeket egyesével helyezzük el a krém tetején, majd hűtsük az egészet szobahőmérsékletűre. Felvágás előtt tegyük néhány órára hűtőbe, hogy a krém teljesen megszilárduljon.
